- Együtt megyünk gimibe- ugrik a nyakamba legjobb barátnőm, majd megütközött tekintettel lép hátrébb.
- Hol a szemüveged?- nos, mivel közel hat éve rajtam van, így anyuékkal úgy láttuk, ideje forradalmasítani valami újat, viszont azt nem hittem volna, hogy ez ennyire kikészíti Brit. Bri már ovi óta a legjobb barátnőm, az általánost is együtt vészeltük át... a két stréber. Sokan cseszegettek minket, de valamiért sose ragadt ránk, vagyis... nekem egy ideig nagyon kellemetlen volt, aztán beletörődtem, róla meg egyszerűen leperegtek a sértések. Ezt általában azzal indokolta, hogy két báty mellett nőtt fel, így már ki van képezve. Nos, én mindig egyedül voltam abban a villában, amit a szüleim tudhatnak magukénak. Megengedhetjük a luxust, mivel mindkettő jól kereső állásra tett szert, én mondjuk sose vertem nagydobra, nem vártam el, hogy emiatt máshogy kezeljenek. Hát... azon keserves nyolc év alatt, tényleg tettek magasról arra, kik a szüleim. Csodabogárnak tartottak, leszámítva a feleléseket, meg a dolgozatokat, akkor általában mindenki kedvelt. Persze a mi kis sulinknak is megvolt a maga méhkirálynője, mi Brivel mindig is irigykedve bámultuk, és tudom, sokan mások is, elvégre... ki ne szeretne az ő helyében lenni? Arra is rájöttem, a pasiknak egyáltalán nem imponál, ha kívülről fújod a periódusos rendszert, vagy épp az összes testrészed fel tudod sorolni... latinul, de ez se rengetett meg komolyabban. Az már annál inkább, hogy elég felvenned egy alig takaró ruhát, és te leszel a „Bomba” csaj. Kicsinyesnek, és felületesnek tartottam mindezt, egészen addig, míg meg nem kezdtük a gimi első évét.
Mivel láttam, a helyzet változatlan, úgy döntöttem, most kezembe veszem a sorsom, és én határozom meg, hová tovább. Már alig vártam, hogy elkezdődjön a pom-pom lány válogatás, mert bár lelkesíteni abszolút nem tudtam, a pinktől kirázott a hideg, az akrobatika igenis jól ment. Nem egy érmem van bizonyíték kép. Nem is volt kérdéses, hogy bevesznek, Chloeval együtt, így eztán elhanyagolva Brit, vele kezdtem barátkozni. Eleinte a hideg is kirázott attól, hogy mennyire közös véleményen vagyunk egy-egy dologról, aztán rájöttem, hogy ez nem feltétlenül rossz, a végén meg már élvezni is kezdtem.
Idő közben elkezdtek ismeretlen emberek köszönni, dicsérni, engem meg elvakított ez a figyelem, így némi hiúságra is szert tettem, ami ahogy láttam, imponált is a srácoknak. Sikerült összegyúrnom a két életem, így hol edzésre, hol emelt órákra jártam, és ez a mai napig beválik. Azon már rég túl vagyok, hogy érdekeljen mások, mit gondolnak. És az az érv se izgat túlzottan, hogy nem lehet valaki szép és okos egyszerre... már miért ne lehetne?
Chloe az elődje után csapatkapitánnyá avanzsált, engem meg kinevezett helyettesének, így némi irányítási kényszerre is szert tettem, és sokszor kiborultam, mert valami nem úgy történt, ahogy én azt elképzeltem. A pasik időközben jöttek, és mentek, némelyiknek még a nevére se emlékszem, de nem bánom, hogy ez lett belőlem, elvégre, ez csak a gimi, és a gimis évek azért vannak, hogy maradandóak legyenek. Épp ezért tűztem ki a végzős évemre a lehető legnagyobb célt, amit még egyetlen nőneműnek se sikerült elérni. Én már pedig el fogom érni, hogy Anthony Montgomery, az ügyeletes nő faló, rajtam kívül ne akarjon mást. És igen... hatalmas köze van ahhoz, hogy már lassan két éve, csak ő tetszik nekem.