Szinte az egyik napról a másikra dőlt romba minden körülöttem. Egy maximalistához mérten minden eltudtam érni, amit csak kitűztem magam célnak. Mindenem megvolt. Volt állásom, egy gyönyörű feleségem, akiről azt hittem, hogy őszintén szeret, feltétlen bizalommal, az életem makulátlan volt egyetlen szégyenfolt nélkül. Nos, tévedtem. Mindez már csak a múltam egy része, aki voltam, de elveszett. Ahogy az lenni szokott a kártyavár sem folyamatosan omlik össze, hanem elég csak egyetlen kártyalapot rosszul elhelyezni anélkül, hogy tudnál róla nem jól csinálod. Én mindent jól akartam csinálni és amikor a legkevésbé számítottam rá az élet visszavágott, fájt. Bár a dolgok tisztázódtak. Igaz lett, amit mindvégig sziklaszilárdan állítottam, hogy én soha, de soha egyetlen újjal sem nyúltam ahhoz a lányhoz úgy, ahogy az tisztességtelen lett volna. Egyszerűen még a puszta feltételezést és gondolatot is gyomorforgatónak tartom, hogy megerőszakoltam volna kiskorú diákot. Nos, azóta új munkahelyem van, a gyönyörű feleségemmel éppen válófélben vagyunk, az életem pedig egy romhalmaz, amit a nem létező elhatározásaimmal, kiegyensúlyozottsággal próbálok leplezni, amíg ki nem találom, hogy mi legyen. Őszintén fogalmam sincs mihez kezdek azután, hogy törvényesen kimondják a válást. Őszintén bánt és dühös vagyok, amiért nem nekem hitt, de ugyanakkor meg is tudom érteni, hiszen nő. De neki mégis csak tudnia kellett volna, hogy soha nem tenném, hiszen ismert, legalábbis azt hittem. Valahol pedig szeretnék minél előbb túl lenni rajta és nem a becsomagolt dobozokat kerülgetni és pakolgatni a lakásban, csak legyen vége. Hogy mihez kezdek? Élem tovább az életem, immár céltalanul azt remélve, hogy előbb-utóbb, hamarosan azt is újra megfogom találni, amiben ismét hinni tudok, ami előrevisz, ami értelmet ad, mert így minden üres, az életem is. Rövidesen ismét egyedül leszek. Abban bíztam megtudjuk beszélni, hogy az együtt töltött idő elég fog lenni ahhoz, hogy megoldást találjuk a problémáinkra, de időközben csak még több lett, nem csak a körülmények, de mi is megváltoztunk, kicsit talán ki is fordultunk magunkból. Ezért döntöttem úgy, hogy elengedem az életemnek ezen részét aláírva néhány nyavalyás papírt. Nem akarom hosszú hónapokig húzni és magunkat sem kínozni ezzel. Amióta ejtették a vádakat nem láttam Rachelt, pedig nagyon érdekelne, hogy mégis mi okból akart ennyire taccsra vágni, mert kétségtelenül sikerült neki. Mindent elvett tőlem és tudni akarom miért.