Kedves naplóm... - 2012.01.02
A mai nap más lesz, életemben először elmegyek New Yorkból és egyenesen Los Angelesbe repülök. Már épp ideje önálló életet kezdeni, de fájó szívvel fogom elhagyni a családomat. Sokat hallottam már a suliról, rejtélyes halálesetek meg ehhez hasonlók, a szüleim még is azt szerették volna , hogy ha már elköltözöm ebbe a suliba jöjjek. Végül is egy kis kaland elfér az életemben amúgy is egy kicsit unalmas, remélem sikerülni fog beilleszkedni majd. Mindenképp beszélni szeretnék a pom-pom csapat kapitányával, hogy bekerülhessek, de ha mindenki utálni fog, nem hinném, hogy sikerülne, de egy próbát megér, egyszer úgyis mindent el kell kezdeni valahogy. Bevallom azért egy icipicit be vagyok parázva ettől az egésztől, egyáltalán nincs kedvem meghalni. Mindig is szerettem a sulikat, és még soha nem hallottam olyasmiről, hogy felakasztva találják meg ilyesmi, úhh... Itt kell hagynom rengeteg barátomat, és teljes mértékben új életet kezdeni. Remélem itt is lesznek igaz barátaim, de ha ellenségeim lesznek azoktól sem fogok beijedni. Még össze kell pakolnom, és egy utolsó vacsorát végbevinni az egész családdal. Elbúcsúzni anyutól, aputól, és a 3 testvéremtől is, meg persze ott vannak a nagyszülők is, meg keresztszülők, meg még sok más ember. Elmenni egy búcsúbuliba a barátokkal, és picit kikapcsolódni. Aztán ezerrel a tanulásra koncentrálni. Van egy olyan érzésem, hogy a sok munkába fogok belehalni és nem abba, hogy felakasztanak a suliba. Még mit is kéne tennem.. úhh valami az eszemben volt de elfelejtettem, össze-vissza kattog az agyam, valami nagyon fura még soha nem voltam ilyen valószínű, hogy izgulok egy picit. Okéé, azt hiszem ennyit mára.
Kedves naplóm... - 2012.01.03
Úristen, megérkeztem Los Angelesbe, szinte semmit nem találok, 2 órámba telt, mire megtaláltam a lakást, amiben élni fogok. Nagyon gyönyörű ez a város, már régi álmom, hogy ide eljussak és most végre sikerült. Kipakoltam a cuccaimat, berendezkedtem, és pár óra múlva mehetek a suliba, eléggé félek, mi lesz ha nem szeretnek? Vagy már az első nap meghalok? És itt az idő, hogy elinduljak... Fél óra múlva megérkezem, a fürdőszobában rejtőzködtem el az egyik sarokba, hogy beírhassam a féltve őrzött füzetkémbe az érzéseim. Nagyon sokan vannak ebben a suliban, csak ritkán látok mosolyt az emberek arcán, mindegy, most be kell jelentkeznem az igazgatónál, kívánj szerencsét drága naplócskám...