| Korlátozások! | | Jelenleg semmilyen nemi, illetve csoporti korlátunk nincsen. Ezt használjátok ki. :) |
| Aktuálisok! | | ~ Frissült a szabályzat, kérünk mindenkit, hogy olvassa el, a könnyítés kedvéért az újat külön írtuk az eredetitől! A VENDÉGEK feltétlenül olvassák el! #The Staff! |
| The life |
Figyelem, a kis chat szent, ide kérek mindenkit, hogy ne írjatok kritikákat, véleményeket az oldallal vagy akár az adminokkal kapcsolatban, ez a hely a beköszönések, az értesítések (pm, reag, stb), és a rövid beszélgetések, esetleg kérdések (vendégektől), és hirdetések helye! Itt nem szeretnénk vitákat innentől fogva!
|
| | | Szerző | Üzenet |
|---|
I am a Cool
Claire Blue
Hozzászólások száma : 2
Join date : 2014. Jan. 01.
 |  Tárgy: Claire Blue Szer. Jan. 01, 2014 6:09 pm | |
| Claire Blue In three words I can sum up everything I've learned about life: it goes on. |
Adatok
Név: Claire Alexandra Blue
Becenevek: nincs nagyon becenevem. Anyukám néha Lexy-nek hív.
Születési hely & idő: L.A. , 1996.03.22.
Kor: 17
Csoport: diák, menő
Play By: Chachi Gonzales
|
Jellemem... Önként jelentkezem. Legyen szó bármiről. Imádok programokat szervezni, ügyeket intézni, még akkor is ha ez éppen az osztályfőnökünk dolga lenne, vagy éppen az igazgatóé, még akkor is hajlandó vagyok megcsinálni.
Nem igazán tartozom egyik klikkhez sem, hiszen , nem vagyok szurkoló lány sem művész, de igazán menő sem. Az, hogy szinte mindenkit ismerek és nem utálnak, nem zárnak be szekrényekbe, nem tesz kifejezetten menővé. Csak intézem mások életét, mert sokszor úgy érzem, ha rajtuk múlna, akkor akár az egész világ ott rohadhatna meg ahol van, ezt viszont én meg nem nézhetem ölbetett kézzel, hiszen ez rólam is szól. Nem csak róluk.
A külsőségek nem igazán voltak fontosak az életemben, de mindig ügyeltem a megjelenésemre. Na ezt rakjátok össze. Igényes vagyok, odafigyelek, hogy mit veszek fel, viszont öltözékeim sokszor inkább a hangulatomon, mint az alkalmon múlnak.
A hajam hosszú, nem szeretem a fiús frizurákat, jobban kedvelem a göndör loknijaimat, amibe bele tudom rejteni az arcomat, ha éppen olyan szituációba kerülök. Na tessék még valami. Írtó könnyen zavarba jövök, bár nem igazán tudom, hogy miért. Talán nem szoktam hozzá.
A hajamat néha festem. Alapból szőke vagyok de sokszor festem magam csokoládé barnára, főleg télen. Valamiért olyankor jobban szeretem a sötét színeket. Élesebb úgy a kontrasztom és megnyugtatóbb is a barna. Legalábbis szerintem.
Alkatomról csak annyit mondanék, hogy elég átlagos. 167 cm magas vagyok, nem vagyok deszka de a Baywatch-ba nem igazán vettek volna fel.
Táncolok, így a kondim elég jó és elégedett vagyok a testemmel, minden szempontból. Nem nagyon változtatnék semmi, főleg hogy leginkább édesapámra hasonlítok, aki 11 éves koromban elhunyt.
Nem volt könnyű feldolgozni, mert mindent a lelkemre veszek, de egy ilyen esemény bárkit megviselne. Tőle tanultam meg, hogy az élet vagy így vagy úgy, de mindenképpen tovább megy és senkire sem vár, így bármi történjen velem a nagyvilágban ki kell használnom és meg kell élnem. Mert ha nem teszem , azt késöbb fogom csak igazán megbánni.
Múltam egy része... ▶
A nevem Claire Alexandra Blue. Los Angelesben élek 17 éve.
Az édesanyám Vanessa Blue, özvegy és nagyon szeret engem, ezért is költi minden pénzét arra, hogy én a legjobb iskolába járhassak, hogy bármit elérhessek az életemben. Amit csak szeretnék.
Megmutatok nektek néhány dolgot az életemből, ami fontos, mert fájt, ami fontos, mert boldoggá tett.
◀◀
-Gyere kicsim indulunk!-az apám hangja. Talán örökké a fülemben fog csengeni, amíg csak élek. Nem kiabált velem soha, nem ütött meg és mégis olyan fegyelmet tudott belémnevelni, amire kevesen képesek erőszak nélkül.
Nagy volt rám a strandpapucsom. Kétszer akadt le az orra, mire sikerült tényleg kibillennem az egyensúlyomból még a lépcső előtt. Kicsit voltam és egyetlen cél lebegett a szemem előtt. Minél elöbb kijutni a strandra a nagy hőség előtt.
Tompán puffant a testem a padlószönyegen és az összes hajam a szemembe hullott. Apa felnézett rám a lépcső aljáról, egy mély sóhaj kíséretében.
-Mit keresel?-kérdezte teljes türelemmel. Kitúrtam az arcomból a hajamat és egy nagy mosolyt küldtem felé, mintha mindent így terveztem volna.
-Azt ami elveszett.-nevettem és feltápászkodtam, hogy csatlakozzak a lent várakozó szüleimhez.
►►
Az egész napot odakint töltöttük a friss levegőn és amikor elaludtam a felfújhatós matracon ringatózva a szüleim úgy döntöttek, hogy itt az ideje, hogy hazamenjünk. Összeszedtek mindent, a végén engem is. Beültettek a helyemre , bekötöttek.
Körülbelül 3 percig lehettem ébren és utána az ablaknak támasztva a homlokomat ismét álomba merültem.
Félálomban lebegtem, miközben a rádió halkan szólt, hogy nehogy felkeljek miatta. Apa keze anyu combján pihent , mint mindig , amikor utaztunk.
Ismét elaludtam.
Hangosan csikordultak a gumik miközben éreztem, hogy az ajtónak préselődök, anyu sikoltott , aput pedig nem láttam.
▍▍
Az édesapám ezek a napon halt meg. Kizuhant az autóból a szélvédőn keresztül. Anyunak agyrázkódása lett és mindkét lába eltört mert beszorult valahova.
A nagyszüleimnél laktam 2 hónapon át, amíg anyu elvileg olyan orvosokhoz járt, akik megtanították újra járni, és sokat beszélgettek vele.
Aztán egy napon hazamentünk és nem beszéltünk többet arról a napról. Az agyunkban bedobozoltuk , letakartuk és betoltuk az egyik sarokba , hogy csak a jó dolgokra kelljen emlékeznünk. Amikor még minden egyben volt.
▉
|
|   | | Vendég
Vendég
| | | | | |
Similar topics |  |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
Legutóbbi képek 
Belépés 
