Jellem és kinézet & Történet

Nem alkalmazkodom egy könnyen. Sokkal inkább saját magam állítom fel a szabályaimat, minthogy kövessem másokét. Ebből adódóan úgy vélem semmi újdonságot sem árulok el azzal, ha azt mondom, hogy hihetetlenül makacs és akaratos tudok lenni, olykor már bosszantóan, mégis szórakoztatóan. Igen, tudom. Ehhez már tehetség kell, ahogy ahhoz is, hogy alkalomadtán értékelni tudd a humoromat, ami olykor kissé nyers. De alapjáraton nem a cinizmus jellemez, de azért nem teljesen vagyok tőle mentes. Vannak pillanatok, amelyeket kár volna kihagyni. Csak nagyon nehezen tudok megbízni másokban, de megnyugtatlak az a fajta ember vagyok, akire lehet számítani. Nem tartozik különösebben a céljaim közé, hogy mindenkinek megfeleljek, csupán önmagamnak, így nem szívesen okozok csalódást. Ilyen téren eléggé lelki ismeretesnek mondanám magam. Ok nélkül soha sem nézek, gázolok keresztül másokon. Viszont kitartóan haragtartó is tudok lenni. Nem bántódok meg egykönnyen, butaságokon főként nem, de azért nem lehetetlenség... Az alaptermészetemből fakadóan nem vagyok antiszociális, tehát viszonylag könnyedén tudok kapcsolatokat kialakítani másokkal, bár néha azért kell egy kis ösztönzés. Néha mikor rám jön az öt perc nagyon is magamnak való tudok lenni, amikor is nincs mit tenni... Rám kell hagyni. Elfog múlni. És ha szemét voltam, akkor elfogom ismerni. Nem esik nehezemre belátni, ha egyszer nem nekem volt igazam, de azért nem is szívesen hangoztatom, hogy tévedtem. De azért nem olyan gyakori...
Megközelítőleg száznyolcvan centiméter magas vagyok, átlagos, sportos testalkattal rendelkezem. Eredeti hajszínem barna, íriszeim viszont olykor becsapósak tudnak lenni. Azt is mondhatnám, hogy mindenki olyannak látja, amilyennek szeretné. Egyesek esküdnének rá, hogy kék, mások azt vallják, hogy zöld, de van aki szürke árnyalatokat is felfedezett már benne. Adottság, amivel alkalomadtán szeretek visszaélni. Nem tehetek róla. Ami az öltözködési szokásaimat illeti előnybe természetesen a kényelmesebb viseletet helyezném. Szóval, nem próbálok fel a tükör előtt öt nadrágot és hat inget vagy pólót, hogy melyikhez melyik állna jobban. Inkább csak amit elsőként kikapok a szekrényből. A hajammal pedig kár is lenne vergődni. A maga világát éli, mégis mindig jól áll.

Bele születtem az amerikai álomként emlegetett családba. Hatalmas kertes ház és nagy udvar, ami egykeként csak is az én birodalmam volt. Nem igazán mondhatom, hogy emlékeznék gyerekkoromra, de arra igen, hogy mindig hatalmas tömeg tolongott a házban, mert anyám előszeretettel rendezett mindig családi összejöveteleket. Itt is minden körülöttem forgott, mindenki oda volt tőlem és attól, hogy már megint mennyit nőttem és bevallom élveztem a figyelem középpontjában lenni. Abból az időszakból ennyi maradt meg az emlékezetemben, aztán csak az egyre inkább sűrűsödő ajtócsapkodás és kiabálás maradt meg bennem. Tíz éves lehettem, mikor szüleim napi szinten veszekedtek, gondolom azt hitték nem veszem észre, hogy mi zajlik körülöttem, mert ugye akkor még fiatal voltam, viszont nem ostoba. Sejtettem, hogy valami nincs rendben és a gyanúm beigazolódott. Szüleim elváltak a bíróság anyámnak ítélte a házat, velem együtt, ezért apám összepakolt és elköltözött tőlünk. Innentől kezdve, mintha elfelejtette volna, hogy neki egykor volt családja és egy fia, mert a két kezemen meg tudtam számolni, hogy egy évben mennyi időt szánt rám. Anyám kapós asszony révén mindig felkeltette az ellenkező nem figyelmét, szó se legyen róla tényleg szép volt és a korához képest jól tartotta magát. Ezért nem is volt csoda, hogy anyám gyorsan talált maga mellé valakit, aki apám hiányát tudta pótolni. Ezek a kapcsolatok nem voltak túl hosszúak, nem mondhatnám hogy tetszettek anyám kérői, de nem szólhattam bele, hogy mit kezdjen az életével. Ő nem szólt bele az enyémbe, hát én is megtettem neki azt az apró kis szívességet, hogy befogtam a számat. Sokáig csak ketten voltunk egymásnak, ameddig egy jó nevű elit iskolába felvételt nem nyertem, méghozzá sport ösztöndíjjal. Azonnal csomagolni kezdtem. Új város. Új élet. Új iskola. Akkor úgy véltem bármi jobb lehet annál, mint amit a hátam mögött hagyok. Nem tévedtem. Azt hiszem túlságosan is hamar fel kellett nőnöm, most pedig szeretném egy kicsit élvezni az életet, szabadon. Az egyetemi éveimnek is Los Angelesben vágtam neki, még pedig a tudományok terén. Még számomra is érthetetlenül vágyom arra, hogy valami nagyot hozzak létre, amit nem megőrizhet az emlékezet.