Most mondhatnám, hogy jómódú család sarja vagyok, meg blabla, de hát ezt úgyis mindenki tudja rólam, meg amúgy sem érdekes a sztori, vannak itt sokkal érdekesebb dolgok is a tarsolyomban. Érdekesek, viszont kissé sötét dolgok, nem is híresztelem annyira, és szerintem teljesen érthető miért is nem
SNITT.
Egy szoba közepén ülök, előttem méregdrága bor és whiskey. Mást úgysem iszom meg. Pár ember megy ki és be, megint ki és megint be. Végül bejön az a srác is, akit annyira vártam, hogy végre bejöjjön. Hozzám ér, elmosolyodok, látszólag nyugodtan, miközben majd’ szétrobbanok belül az izgatottságtól.
SNITT.
A srác valami csíkokat rak ki maga elé, felszippantja. Kínál engem is, nem kérek. Szintetikusat nem, pfuj. Ki tudja mivel ütötték fel azt a szemetet. A srác még egy csíkot felszippant. Lélegzik néhányat, majd földre rogy.
SNITT.
Menekülök, hátam mögött a mentőket hallom. Én hívtam ki őket, majd elmenekültem. Gyáva féreg vagyok, tudom, de nem kockáztathattam.
SNITT.
Csörög a telefon. Reszketve veszem fel. Talán a rendőrség? Elvisznek? Lecsuknak? Intéeztbe tesznek, vagy mi a fészkes fene van? Mi történik? De nem, csak a srác. Túlélte, habár szarul van. Nem tudok mit reagálni, csak kiesik a telefon a kezemből, nem tudok vele beszélni és nem akarok, nem, nem és nem! Soha többé nem akarok róla hallani, el akarom temetni, nagyon mélyre.
SNITT.
Egy szoba közepén ülök, előttem méregdrága bor és whiskey. Mást úgysem iszom meg. Pár ember megy ki és be, megint ki és megint be.
Ülök, nem mozdulok. Nem tudom, mit csináljak, de el kell tűnnöm otthonról. LA tökéletes lesz. Csomagolok.
SNITT.
LA. Új élet. Csak egy levelet hagyok a barátaimnak és eltűnök. Sziasztok.
SNITT. SNITT. SNITT.