Chloe & Anthony

Most először fogalmam sincs mihez kezdjek a kialakult helyzettel és a szőkeséggel. Egy kalandhoz képest túlságosan sok volt, egy kapcsolathoz viszont túl kevés. Különben sem hiszem, hogy működne. Én nem tudok egy kapcsolaton belül mozogni és betartani az íratlan szabályokat, mert úgy érzem azok megfojtanak, ahogy a szabadságom hiánya is, amire nekem szükségem van. Nem bírom valaki tapad rám és a véremet szívja ha kell, ha nem. De legfőképp azt nem tűröm mikor valaki beszeretné osztani, hogy mit kéne tennem, mondanom és mit nem. Mindig is a saját fejem utána mentem és ez így is fog maradni. Egyetlen nőért sem fogok megváltozni. Azt senki ne akarja szeretni bennem, amilyen nem vagyok és soha nem is leszek. Épp ezért az lesz a legjobb a mindkettőnk számára - a szöszinek is és nekem is - ha szépen elfelejtjük ami történt vagy elkönyveljük mint egy kis kalandok. Pocsék egy esténk volt és csak megpróbáltuk feldobni valamivel, hát sikerült. Azt hiszem túl jó is volt...
- Odanézz... - Bökött előre Matt. Tekintetem pedig az övét követve egy rendkívülien csinos lányon akadt meg, Chloe. Szóval, ez azt jelenti, hogy megérkezett a szurkolócsapat. Hűha, azt hiszem kénytelen leszek visszavonni azt a gondolatomat, mégsem olyan elfuserált ez a nap. Ellenkezőleg, ennél szebb már aligha lehetne. Ilyenkor és általában már számtalanszor feltettem magamnak a kérdést, hogy az efféle nők mégis hol rejtőzködtek eddig. Kétségkívül a rossz helyen keresem őket... De merem remélni, hogy ez úttal nem a rövidebbet fogom húzni, mert az bizony tudni fájni.
- Szóval, megérkeztek a szurkolólányok. - Feleltem, de szinte ugyan abban a helyzetben maradtam továbbra is rajta tartva a szememet, szóval lassan muszáj lesz elhinnem, hogy nem csak a képzeletem játszik velem. Gonosz tréfa lenne még magamtól is... Kivéve ha valaki hamarosan hisztérikusan elém nem áll és kelletlenül észhez nem térít, de most őszintén nem sok kedvem volna egy jelenethez. Egyébként is a látottakból ítélve megmerem kockáztatni, hogy a kis csatlósit nem hozta magával.
- Te sem lehetsz ilyen gerinctelen. Barátnőd van. - Fordultam oldalra egy pillanatra, csakhogy emlékeztetni tudjam erre a lényeges apróságra. Furcsa mód nem magam miatt. Felőlem mindenki úgy és ott bassza el az életét ahol csak tudja, szeretné vagy akarja. Engem ez a legkevésbé sem érdekel. Sőt, hidegen hagy.
- Nekem viszont nincs. - Legalábbis nem tudok róla, hogy lenne. Bár a szóbeszéd másra enged következtetni. Emeltem meg felé a poharamat elmosolyodva. Számmora pedig most csak ez az igazán fontos. Azt viszont elfelejtettem hozzá tenni megint csak, de attól még nagyon is komolyan gondolom, amennyiben ki meri köpni a szöszi nevét úgy képen törlöm, hogy az első két fogától búcsút vehet valamiképp biztosan. Kettőtől egész biztosan. Attól alább nem adom. Egyet, hogy tudassam vele, hogy miért kapta. A másodikat pedig, hogy ne felejtse el, hogy erről továbbra sem vagyok hajlandó beszélni.
- Ne legyél gyökér. Legyél jó fiú. Menj és inkább keresd meg Kendrát. Nekem dolgom van... - Ami épp nem várhat. Ezért csak biztatóan vállba veregettem majd eltűntem a tömegben. Nos, két lehetőség van... Vagy máris túl sokat ittam, hogy a mi előbb két nőt láttam a pultnál most viszont csak már csak egyet látok. A látvány pedig magáért beszél. Vagy egész egyszerűen csak valaki gondolt rám és mostanra szabaddá tette nekem az utat. Akárhogy is, de nagyon hálás vagyok most ezért. Az egyedüli pofára esést most már csak az jelenthetné ha időközben felbukkanna a szőke herceg és kiderülne, hogy az a bizonyos út nem is olyan szabad, ahogyan a nő sem.
- Egy tequilát... Tudod mit? Legyen kettő és az egyik dupla. - Támaszkodtam neki a pultnak miközben vártam, hogy kitöltsék az italokat, azon gondolkodva, hogy mégis hogyan kéne indítani. De nem szoktam én ezen ennyit töprengeni.
- Chloe... Ti nem mindig csapatban jártok? - Nem mintha hiányolnám a többi buta libát, akik lázhatóan sosem tudnak leszakadni egymásról.. Ahogy elkaptam a kért italokat az egyik poharat máris felé csúsztattam a pulton...

Chloe & Anthony

-Wáo, ki hitte volna...? Ez aztán nőies volt. - Jegyeztem meg elismerően, bár egyáltalán nem biztos, hogy kíváncsi is volt a véleményemre, de hát kikívánkozott belőlem. Nem azt állítom, hogy egy nő nem bír inni, sokkal inkább azt mondom, hogy nem tud. Mert amit művelnek a sokadik pohár után az már minden, csak nem szexi. Ő viszont nagyon dögösen felhajtotta a kis pohárka tatalmát, ami nem hagyhattam szó nélkül, mert elismerésre méltó. Valami oknál fogva mégis az az érzésem, hogy nem lesz következő kör, vagy mégis? Szeretnék tévedni, annyira szeretnék. Bár erősen kétlem, hogy bármire, akármire is rátudnám venni, hogy mondjuk együtt is csinálhatnánk, főként nem az ivás terén. Egy nővel sosem ülnék le inni, kivéve ha valami nyomós oka van annak, amiért megtenném. De őszintén nem sok ilyen lehetséges helyzet jut az eszembe. Sőt, most semmi sem jut igazán az eszembe.
- Hűha, ez de csúnya volt, még tőled is. - Nocsak, egy újabb meglepetés. Ki gondolná, hogy egy ilyen csinos lány is tud ilyen csúnyán beszélni? De ha már így alakult, akkor nem szívesen maradnék le, így követve felhajtom én is a pohár tartalmát. Nem tudom, hogy most kellene-e neki is kérnem egy újabb kört és azt sem tudom, hogy én meddig szándékozom maradni. Az is lehet, hogy nem túl sokáig és rövidesen lelépek. Nincsenek konkrét terveim.
- Na és... Mivel sikerült ennyire felhúzniuk téged? - Már amennyiben ez publikus. Én csupán megpróbálok némi érdeklődést magamra erőltetni, talán menni fog és egy kissé talán kíváncsi is vagyok, ha nem túl fárasztó. És ebben a témában bátran és büszkén merem kijelenteni, hogy nem értek a nőkhöz. Nem bírom a hisztit. azt az egyet... Azt nem tudom elviselni. Én csak azt tudom, hogyan kell befogni a szájukat és a többségnek tetszeni szokott a módszerem, amit rendszerint alkalmazok.