Faye & Anthony ;

Azt hiszem az elkövetkező félév lesz az az időszak, amikor nekem is meg kell erőltetnem magam, ha szeretném megtartani a helyem az egyetemen, más különben... Nos, a jelenlegi anyagi támogatásom forrása kifog térni a hitéből, ha végül nem vesznek fel. Túl könnyű volt eljutnom idáig, hogy az utolsó évben törjön derékba minden. De őszintén szólva nem foglalkoztat különösebben a dolog, akkor sem, ha nem tudnám, hogy rajta vagyok azon a listán. Legfeljebb talán annyi, hogy fél év múlva csomagolhat és végre tényleg élhetem a saját életemet úgy, ahogy nekem tetszik és nem fog érdekelni, hogy ez kinek szúrja a szemét. Nem szándékozom... De inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon utálok másoktól függeni bármilyen értelemben legyen szó bárkiről is. Eddig talán nem adtam egyértelmű jelét ennek, de majd fogom. Illetve eddig is elég önfejű voltam és csakis a saját fejem után mentem a saját céljaimat követve és eddig mindig át is szakítottam azt a bizonyos szalagot. Most miért ne menne? Hiszen nincs semmi, ami itt tartana. De ezek az évek lényegében erről is szólnak. Egy alap, amiről később elrugaszkodhatsz, amikor készen állsz. Szó sincs itt megkomolyodásról, egyszerűen csak kezdem megunni a jelenlegi játszóteremet és újat szeretnék, ahol bár tiszta lappal indulhatnék, csakhogy nem terveztem megváltozni. Itt már mindent kipróbáltam, amit akartam, kivéve talán egy dolgot... De még mindig van rá néhány hónapom, hogy lezárjak egy időszakot, hogy elkezdhessek egy újabbat.
Egyedül az egész tanévnek ennek az időszakában van nyüzsgés a könyvtárban, ahol nem kizárt, hogy el is tudnék tévedni annyiszor fordult meg itt, mindössze... Pontosan nem tudom, de az biztos, hogy egyjegyű számról beszélhetünk, amit annyira nem szeretnék növelni. De amíg mindenki olyan nagyon el van foglalva magával, addig a mi kis szurkolólányunk lassan ledönti az egész polcot. Egy ideig néztem, de a szoknyájánál feljebb nem sokszor sikerült jutnom, de így is tökéletesen láttam, hogy egyre inkább instabillá válik a szék alatta, ahogy próbálja elérni azt a könyvet. Na jó, ezt inkább nem nézném végig. Ami pedig a szoknyáját illeti... Kijelenthetjük, hogy már mindent láttam belőle, csak nem biztos, hogy elégszer. Odasétáltam a polchoz egy könnyed mozdulattal levettem a könyvet a polcról, amit annyira akart, de ráadásként ekkor lazán meglöktem a szék széket - ami egyáltalán nem volt véletlen -, hogy az kibillentse az egyensúlyából, én pedig szépen elkaptam...
- Öröm téged újra látni. - Jegyeztem meg mosolyogva, csak azt tudnám, hogy miért tartom még mindig a karjaimban, mikor már letehettem volna. Nem akartam és most sem akarom az egész könyvtár figyelmét magunkra vonni. Végül is csak nem akkora szenzáció, hogy egy ilyen helyen eldőlt egy szék. Őt pedig úgy kaptam fel, mintha tényleg pehelysúlya lenne.

Faye & Anthony ;

- Nem tesz semmit. A szurkolólányokra vigyázni kell. Mennyien letörnének, ha mondjuk kificamítanád a bokád és nem tudnál részt venni az edzéseken. - Ez talán kissé átlátszó volt, de minden létező szemszögből igaz. Lefogadom az összes játékot, aki a szöszi domborulataiból nyeri a versenyszellemét elveszítené azt a fene nagy lelkesedését. Ezt mégsem hagyhattam. Na meg persze köszönettel is tartozom neki a legutóbbi alkalomért, amikor is tényleg az estém legtündöklőbb része volt, amin azóta is próbálok csak egyszerűen túllépni, de most az egyszer nem megy olyan könnyen, mint gondoltam, ami frusztrál egy kissé, de bízom benne, hogy idővel majd ez is elfog múlni, mint a legtöbb esetben. Csak keresnem kell valakit, aki segít kiverni őt a fejemből és mind tudjuk, hogy aki keres az talál is, ha elég kitartó. Nos, amellett, hogy kitartó céltudatos is vagyok. Ennek már többnek kell lennie, mint elég.
- Köszönöm. Már csak döntenem kell, hogy melyiket választom, bár mindenkit a jogot fogja erőltetni és azt hiszem félig-meddig ezzel már meg is született a döntés. - Halványan, nagyon halványan, de azért elmosolyodtam, ahogy egy puszit nyomott az arcomra. Persze közben le is tettem, miután jelezte, hogy szeretne már tényleg szilárd talajt érezni a lába alatt, viszont nem értem, hogy akkor miért nem engedett el, húzódott el, amikor már nem tartottam a karjaimban. Viszont valami különös érzés kezdett hatalmába keríteni ettől a közelségtől, ami túl gyorsan eluralkodott rajtam. Nem szabadott volna hagynom, de mégis megragadtam és magammal húztam a hátsó sorok egyikébe, ahol egy szó nélkül húztam közelebb magamhoz és kezdtem falni ajkait, mintha nem is tudom... Szükségem volt erre. Akartam!
- Gratulálok a Harvardhoz. Ügyes voltál kis dögös szőke okostojás... - Tudom, ez több volt, sokkal több mint egy szokványos gratuláció, több annál a puszinál, amit én kaptam. Meg kellett volna állnom, de nem is próbáltam igazán. Nem érdekelt. Az sokkal inkább foglalkoztatott, hogy miféle viszonzást kapok. Ez mégis csak a könyvtár, de ha viszonozta a csókot, akkor talán nem fog egy az egyben felképelni, hogy mégis mit képzelek magamról. Nem mintha bármi fogalmam lenne róla jelen percekben, hogy miért csináltam.

Faye & Anthony ;

- Hát, ez esetben helyesbítenék. Én nem tudtam volna végignézni, hogy leesel egy vacak könyv miatt. - Az most mellékes, hogy félig-meddig hibás vagyok a dologban, hiszen végül is nekem köszönhetően, hogy elveszítette az egyensúlyát, de kivételesen nagyon is tudtam mit csinálok és nem érdekelt ki láthat minket. Őt is elkaptam időben - nem volt nehéz, hiszen mondhatni egyenesen a karjaimba vetette magát tudtán kívül is - és a könyv is meglett, bár gondolom most már nem is olyan lényeges. Fogalmam sincs mi ütött belém, de akkor ha már végleg megőrültem - legalábbis úgy fest -, akkor szeretném kiélvezni.
- Hát tudod... Ezt még senkitől sem hallottam. - Nekem csak meg kell felelnem. Pontosan ebből kezd már nagyon elegem lenni. Nem vitatom, hogy igaza van, mert tényleg nekem kéne eldöntened és pillanatnyilag lövésem sincs mit akarok illetve az semmilyen módon sem köthető az egyetemhez, amit most a legjobban akarok és van egy olyan érzésem, hogy meg is fogom kapni.
- Fogalmam sincs szöszi. De látom téged van, ami előre hajt. - Kíváncsi lennék mi az, mégsem tettem fel a kérdést. Egy, mert nem szokásom kérdezősködni. Kettő, mert semmi közöm hozzá. Három, mert meg se tudom mondani mikor beszélgettem utoljára ennyit egy ilyen vonzó nővel.
- Szöszi... Az eddigi négy év alatt lógtál már? Nincs kedved velem kipróbálni? - Garantáltan sokkal jobban élvezné, mint a tanár zagyvaságait hallgatni, de persze azt sem akarhatom, hogy miattam romoljanak le a statisztikái. Így teljes mértékben rábízom a döntést. Csupán amíg a válaszára várok elszakadva puha ajkaitól térek át nyakára és kezdem el hevesen ostromolni csókokkal.